A középkor embere többnyire névtelenül temetkezett. Számára a szentek sírjának közelsége és a megszentelt föld volt a fontos, nem saját nevének fennmaradása. Hazánkban a kereszténység felvétele után királyi törvények szabályozták a temetés rendjét. A templom és a temető ebben az időben még szerves egységet alkotott. Az esztergomi zsinat a temetkezési helyet cinteremként említi. "Ha valaki az elkövetett vétkekért a vezeklést elhanyagolja, s a püspöktől ezért kiközösítve meghal, ne legyen eltemethető a templom cintermében....."
Tovább

A dinamikusan fejlődő város számára azonban ezek a területek is kevésnek bizonyultak. A város vezetése az új temető helyét nem kellően átgondolt módon a mai Pécsi és Toponári utak kereszteződésénél jelölte ki. Később azonban a Németh István polgármester nevéhez fűződő városfejlesztési koncepcióba nem illett bele a temető helye. Az 1860-ban megnyílt temetőbe 1893. október 2-án temettek utoljára. 1891-tol kezdték kialakítani a mai temetőt. Elsőként a kápolna -1902-ben épült - környékét készítették elő temetés céljára. 1907-ben újabb területtel bővítették a temetőt. A régi temetőből csak a nevesebb személyeket helyezték át az újba. Így: Tar Csatár óvodaalapító és Kovacsics Őszinte ügyvéd sírját.
Tovább

A Kossuth téren lévő temető felszámolásával egy időben a Kanizsai utca végén a vasúti kereszteződés és a mai Zita Gyermekotthon közötti területen alakították ki a másik temetőt.
Tovább

A város dinamikus fejlődése szükségessé tette a múlt század végén új temetkezési helyek megnyitását. A város vezetése 1892-ben döntött arról, hogy a donneri városrészben a szentpáli és a lonkahegyi utak találkozásánál temető létesüljön.
Tovább

Kaposfüred maradék lakói a törökök kiűzése után fonott falú, sárral bekent templomot építettek. Temetkezési helyül a mai templomkert és a mögötte lévő út szolgált. A falu növekedése miatt a házak közelében lévo temeto egyre jobban veszélyeztette a lakosok higiéniás biztonságát. Az ünnepségek pedig a falusiak véleménye szerint - a holtak nyugalmát zavarták. Más települések törekvéseihez hasonlóan valószínűleg az 1700-as évek végén költöztették ki a temetőt a "határba". Az bizonyítható, hogy a helyi földbirtokos által biztosított területen 1815ben már temető volt. 1819-ben, 1883-ban és 1915-ben bővítették.
Tovább

A középkorban a toponáriak valószínűleg a Csigút dombon épült templom köré temetkeztek, amelynek ma már nyoma sincs. A török kiűzése után a Festetich-család birtokközpontot alakított ki Toponáron, amelynek működtetéséhez munkás kezekre volt szükség. A magyarok mellett jelentős számban települtek a faluba szlovákok és zsidók is. Ebben az időben létesült az úgynevezett Ó temető , amely ma is három részből áll. Először a tótok temetkeztek ide, majd a magyarok részére is szép síremlékek, kripták épültek. 1828-ban ez a temető betelt, ekkor nyitották meg a Szántód felé vezető út baloldalán a mai új temető mellett a Felső temetőt. Toponáron az 1800-as években jelentős zsidó közösség élt. Betelepülésüket a kaposvári letelepülés korlátozása, valamint az uradalom kereskedelmi tevékenységében betöltött szerepük segítette elő. Temetőjüket elkülönítve a kaposvári út mentén hozták létre.
Tovább

A települést a XIV. századtól folyamatosan említik a különböző összeírások, valamint a birtokrendezések során. 1357-ben már temploma és lelkésze is van. A kor szokásának megfelelően a fonott falú, sárral bekent templom körül alakult ki a temetkezési hely is. A falu ekkor Kaposújvárhoz tartozott és vámhely volt.
Tovább

"Az ember olyan, mint a lehelet napjai, mint a tovatunő árnyék". Ez a gyönyörű gondolat fogadja a kaposvári zsidó temetőbe - a Béth Hácháimba - betérőket a bejáratnál. "Élők háza" - mondja a zsidó hagyomány, mert a halottak halhatatlan lelkét élőnek tekintik. Éppen ezért az exhumálás, a régi sírok bolygatása tilos. Ugyanarra a helyre még egyszer nem temetnek. Szegény és gazdag megkülönböztetés nélkül kerül egymás mellé - a holtak egyenlők. A régi héber feliratos sírkövek is hasonlóak egymáshoz, akár csak az egyszerű deszkakoporsók, melyekben hagyományosan temetkeznek a zsidók. A rokonok, barátok által látogatott sírokra virágot, vagy követ helyeznek el. Itt jártam - mondja a látogató.
Tovább