A települést a XIV. századtól folyamatosan említik a különböző összeírások, valamint a birtokrendezések során. 1357-ben már temploma és lelkésze is van. A kor szokásának megfelelően a fonott falú, sárral bekent templom körül alakult ki a temetkezési hely is. A falu ekkor Kaposújvárhoz tartozott és vámhely volt.

1492-ben a szerdahelyi Dersffy család tulajdonába kerül. A falu a török hódoltságot a környező településekhez képest meglepően jó állapotban vészelte át. Ez valószínűleg elhelyezkedésének, közlekedési utaktól való távolságának köszönhető.

A lakosság létszáma a felszabadító harcokat követően több mint 250 fő. Ez a létszám a II. József által elrendelt népszámlálás idején 376 fő volt. Ebben az időben a falu már az Eszterházy-család hitbizományú birtoka.

A gyakori járványok miatt Töröcskén is elrendelték a falu közepén lévő temető kitelepítését a határba. A kitelepítésre több évtizedes halogatás után valószínűleg az 1800- as évek első felében került sor. Az bizonyos, hogy a XIX. század közepén a temető már a mostani helyén volt.

A legrégebbi - 1848-ból származó síremlék Ferenc Ferenc felirattal ma is megtalálható. A História Dómusban a temetővel kapcsolatban az alábbi bejegyzés olvasható: Egy temető két részből áll: ó és új temető. A réginek a tulajdonosa a hitközség, emberemlékezetet meghaladó birtoklás jogán; az újabbat pedig a tanító részére a telkesség által átengedett földbirtokrészből vette el a hitközség. Jellege: római katolikus, felekezeti. Temetkezési szabályzat megállapíttatott 1913. évben. Püspökileg jóváhagyva 4885/1913. sz. alatt. A fűkaszálási jog a tanító járandóságát képezi." A bejegyzést Gyeney György plébános 1927-ben végezte el.

Valószínűleg a következő években építettek a töröcskei emberek egy deszkafalú ravatalozót a temető alsó részében. 1961-ben az egész országban megvizsgálták a halottasházak állapotát. Elrendelték, hogy ahol van, ott alkalmassá kell tenni a halottasházat a boncolásra is.

A községi VB. elnök jelentéséből kiderül, hogy ekkor már a mostani ravatalozó helyén téglafalú ravatalozó van, amely alkalmas a boncolások végrehajtására. Hiányossága, hogy nincs kéménye.

A következő évi jelentésből az is kiderül, hogy a temető egyházi kezelésben van. Más felekezetek tagjait is ide temetik. Az egyház sírhelydíjat nem szed. A sírt a családtagok és a szomszédok ássák ki. Temetői nyilvántartó könyv nincs, az elhalálozás sorrendjében temetnek. A sírhelyet a család választja ki, emiatt a sorok nem szabályosak. A temetőt a hozzátartozók gondozzák. Ebben az időben a temető fenntartása az egyháznak nem került pénzbe. Ugyanakkor fű eladásból 1500 Ft bevétele származott.

Valószínűleg a boncolásra vonatkozó előírások betartatása gondot jelentett mert az intézkedést 1966 - ban megismétlik. Ekkor már elrendelik a megfelelő világítóeszköz, valamint a fűtés biztosítását is. " Biztosítani kell tiszta asztalt nylon terítővel, a vizsgálat idejére tiszta vizet, törölközőt, szappant." A töröcskei ravatalozóban mindezek a feltételek biztosítva voltak, csupán az ajtó cseréjét kérték sürgősen mert, az elhelyezett eszközök eltűnésétől lehetett tartani.

A 7/1970. ÉVM - EÜM. számú együttes temetőrendeletben újabb feltételeket fogalmaztak meg a temetőkkel és a ravatalokkal szemben. Ezeknek a követelményeknek a töröcskei ravatalozó sem felelt meg. Mint az ország sok községében, Töröcskén is elkezdődött az új ravatalozó építésének előkészítése. Az elfogadott tervek alapján az építésre a megbízást 1972 - ben a Somogy megyei Szövetkezeti Építőipari Közös Vállalat Batéi kirendeltsége kapta. Az új ravatalozót 1973 - ban adták át.

Közben az új felmérés során a temető tanácsi kezelésbe került. Ugyanebben az évben felsőbb utasításra társadalmi ünnepségek szervezéséért felelős albizottságot hoztak létre. Ennek az albizottságnak volt a feladata a polgári temetések megszervezése és lebonyolítása. Ettől az évtől kezdődően a temetőt a Somogy megyei Temetkezési Vállalat, majd 1993 - tól a Somogy Temetkezési Kft. üzemelteti.

Az elmúlt években derült ki, hogy a Töröcskei temető ravatalozóhoz közeli területén különleges, országosan is védett virágok teremnek. Az orchideák, fajtájából a pókbangó, a tarka kosbor, valamint az agárkosbor nyílik a temetőben. A pókbangó a legkorábban nyíló bangó faj. Bár még számos lelőhelye van, korábbi lelőhelyeinek jó része már nem létezik. A többi hazai bangótól megkülönböztetik kopasz belső lepellevelei.

Az agárkosbor a leggyakoribb kosbor. Előfordulási helyei erősen megfogyatkoztak. Kis termetű növény, amelynek virágai alig emelkednek ki a termőhelyének gyepalkotó fűféléi közül. A tarka kosbor domb és hegyvidékeinken még nem számít ritkaságnak Jellegzetessége a viszonylag hosszú sarkantyú és a sisakként összeboruló lepellevelek csíkozottsága.

2000-ben a lakosság ismétlődő kérésének eleget téve a Somogy Temetkezési Kft. és a Városgondnokság előtetőt építetett a ravatalozó elé. A temető ma gondozott, megfelel a Töröcskén él emberek elvárásainak.