A Kossuth téren lévő temető felszámolásával egy időben a Kanizsai utca végén a vasúti kereszteződés és a mai Zita Gyermekotthon közötti területen alakították ki a másik temetőt.

Ebbe a temetőbe az 1800-as évek végéig temettek, majd 1924-ben felszámolták, és a területet a "rokkanttelep" házai részére kiparcellázták.

A kaposmérői és a jutai utak találkozásánál 1877-ben létesült temető, amelyet először Tüskevári, majd Nyugati temetőnek neveznek.

1893-ban egy kis alapterületű hullaház épült, és valószínűleg még ebben az évben sor került az első temetésre is. A város vezetése 1911-ben a temető kibővítéséről döntött. Ekkor csatolják a területhez a temető északi részét. Ebben az időben ez a temető a szegények, a kisemberek temetője volt.

1928-tól - mind a mai napig - a kórházi halottakat is ide temetik Az 1930-as években jelentős fejlesztés indult a temetőben. Dr. Vétek György polgármester egyik jelentésében olvasható: "a Nyugati temetőt gledicia (krisztustövis) kerítéssel látta el". Egy másik jelentésben olvasható, hogy "a Nyugati temetőben 12 hősi sír van, amelyet a Petőfi Iskola tanulói gondoznak". Az I. világháborús halottak sírjai közül ma már csak kettő található meg. Valószínűleg mindkettőben olasz katona nyugszik.

1937-ben ravatalozó épült. Ebben az időben telepítenek a temető középső részére platán és gesztenyefa-sort. A szép kripták azt mutatják, hogy fokozatosan megváltozott a temető megítélése. Ekkor már a város minden társadalmi rétege temetkezett ide. Az 1950-es években a középső sétány két oldalára a kor szelleméhez illő nyárfákat telepítenek. Mára ezek a fák elöregedtek, száradó ágaikkal az elmúlást, a reménytelenséget hirdetik. A temetőben több védett sír is található. Többek között Noszlopy Aba Tihamér egyetemi tanár, író és helytörténész sírja, aki 1967-ben halt meg. Egy másik sírban Barca József muzsikus nyugszik, aki 1913-ban halt meg, művésznevén Szimpliciusként, a fél világot bejárta, hazatérve 40 évig szórakoztatta Kaposvár úri közönségét. Ebben a temetőben nyugszik a fiatalon elhunyt festőművész, Balázs János is. Rövid életében - 22 évet élt -több, mint 200 művet hagyott hátra. Leggyakoribb témái a csendélet és a Kaposvár környéki tájak voltak.

A régi sírok között mohás, megdőlt sírkő, elhanyagolt sír, két gyermekarc ma is kivehető vonásokkal. "Örökké elfelejthetetlen drága angyalaimnak, akik együtt mentek az örök valóságba. Itt a földön együtt vigadtatok, a jóistennel együtt örvendjetek, de jó születteiteknek hátrahagytátok az örökös bánatot."1915. május 7-én és 8-án haltak meg, szörnyű tragédia, háborús évek - járvány vagy baleset -, ki tudja ma már halálukat mi okozta. Az elmúlt években a temetőben jelentős fejlesztések történtek. Sor került a ravatalozó teljes felújítására, az új szakaszok megnyitása során az új növényzet telepítése, a temető parkszerű kialakítása. Elkezdődött az elöregedett nyárfák kivágása.

Ez a temető még több évtizeden keresztül biztosít a kaposváriaknak végső nyughelyet.