Fonyód település híres embere

1870. június 17-én született Pozsonyban. Budapesten jogot, majd Münchenben festőakadémiát végzett. 1891-tõl a Budapesti Művészeti Szalon állandó kiállítója. Élete első ötven évét jószágkormányzóként élte, élete második felét az eljegesedések korának kutatásával tölti. A tudományok felé Dokmányi Frigyes, a pozsonyi gimnázium fizika tanára tereli, aki egyik óráján az égi mechanikáról beszélt, így az ifjú Bacsák a csillagászat felé orientálódott. Autodidakta módon, napi foglalkozása mellett szerezte meg a régészeti, geográfiai, csillagászati és matematikai ismereteket, amelyből élete második fél évszakában kiteljesedett munkássága táplálkozott. Publikálni 70 éves korában kezdett. 1954-ben a kandidátusi értekezése „A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában” címen hangzott el az Akadémián, amelyért a föld- és ásványtani tudományok doktora fokozatot nyerte el. Tanulmányozta az égi mechanika mozgástörvényei és a jégkorszak közötti összefüggéseket. Ezek ismeretében pedig értelmezi a pleisztocén eljegesedések és intergraciálisok kialakulását, időbeli lefolyását. Összesen hat dolgozatot jelentetett meg az eljegesedés témájában. Példásan befejezett életműve a maga korában is vitatott részeket tartalmazott, rendkívül egyéni teljesítménye azonban időtállóan tiszteletreméltó. Fonyód-Bélatelepen hunyt el 1970. március 4-én.