Balatonlelle település híres embere

1891. január 27-én született Hercegszántón, Bács-Bodrog megyében. Középiskolái elvégzése után 1912-ben belépett a Kassa melletti jászóvári Premontrei Kanonokrendbe. Ekkor vette fel a rendi előírások szerint második keresztnévként a Paskál nevet. Miután mennyiségtanból és természettanból megszerezte a középiskolai tanári oklevelet, a Kassai Premontrei Gimnáziumban tanított 1917-től 1919-ig. Ezt követően 1919-ben vissza kellett térnie az anyaországba. A soproni Bencés Gimnáziumban kapott lehetőséget a tanításra. Erre az időre esik életének legnevezetesebb eseménye. Tevékenyen résztvett az 1921-es népszavazáson, amelynek eredményeként Sopron Magyarország része maradt. 1925-1941 között különböző katonai főreáliskolában tanított, mint a m. kir. honvédség tisztikarának tagja. 1941-ben mint a pécsi honvéd középiskola nevelőintézetének aligazgatója, őrnagyi rendfokozattal ment nyugdíjba. 1937-ben Signum Laudist, 1940-ben Erdélyi Emlékérmet, valamint 1942-ben Nemzetvédelmi Keresztet kapott. Amikor az ún. második bécsi döntés értelmében Nagyváradon újra megnyithatta kapuit az egykori Premontrei Gimnázium, újra elvállalta a tanítást és a helyettes igazgatóságot. 1945-ben ismét az anyaországban jó nevű számtan és fizika-tanár. Különböző állami gimnáziumokban tanított Mohácson, Kiskunfélegyházán, és az 50-es évektől Győrött. 1951-tõl kezdve építette nyugdíjas otthonát Balatonlellén, és itt is hunyt el 1963. szeptember 29-én. Síremlékét 2000 őszén restauráltatták volt nagyváradi tanítványai.