Balatonlelle

Balatonlelle település híres személyei

Balatonlelle település sírversei

Hirtelen halálod

Nagy fájdalmat okozott,

De jóságod és szereteted

Szívünkben örökké élni fog.

 

Álom volt az életem egy kis rövid álom,

Letörte ifjú életem rövid boldogságom.

Elhervadt virágom mosolygó fényében

Miért vitt bimbót a halál,

Mikor tépett rózsát is talált.

 

Mosolygó arcodat

Nem látjuk többé,

Drága emléked

Bennünk él örökké.

 

Ami neked csendes nyugalom,

Az nekünk örök fájdalom.

 

A szív megállt

Megszűnt dobogni,

De reméljük, hogy

fogunk találkozni.

 

Ó a sir sok mindent enged

Bút, örömet, fényt, szerelmet.

De ki gyermekét szerette

Gondját sir el nem temette.

 

Ha majd fájó szívem

megszűnt dobogni,

ide jövök hozzád

megpihenni.

 

Szívünkbe helyedet

Nem pótolja semmi,

Míg e földön élünk

Nem fogunk feledni.

 

Ha vándor utamon a nap leszáll,

Nyugtot fáradt szívem melletted talál.

 

Nem fog zajt ütni érkezésem,

Sírhalmod mellé halkan lépek:

Csak csókomat teszem fejfádra,

-Azt is lemossa könnyem árja És

ekkor ismét haza térek.

 

Mint egykor kezed a kezembe,

Úgy simul lelkem a tiédbe

Az időn is túl.

 

E sírhant őrizze meg fáradt tested,

Az ég mezőin megpihen majd lelked.

Elmentél itt hagytál a könny a vigaszunk,

Amíg csak élünk mindnyájan siratunk.

Vándor ha erre jár mond egy fohászt érte,

Nyugodjon békében e csendes puszta földbe.

 

Meghalni könnyebb,

Mint búcsút venni

Azoktól akiket igazán szerettünk.

Mert a halál csendes álom,

De az elválás szívtépő fájdalom.

 

Édeseim elhunytával mindenkitől elfeledve

Nyugszom most már itt lent.

Kik elmentek sírom mellett mondjatok egy imát

értem,

Hogy lelkem így üdvöt nyerjen Istennél.

 

Nehéz volt sorsotok,

De most már könnyebb,

Itt hagytátok ránk,

A sok fájó könnyet.

 

Munka és törekvés volt életetek.

Áldásos békében legyen pihenéstek.

 

Nehéz volt elválni tőletek,

De ha el is mentem

Mindig itt leszek veletek.

Mindig itt leszek titkon s észrevétlen

Ha el is mentem itt marad a léptem,

S végig kopog a csendes éjen.

 

Az élet elmúlik

De az emlékek élnek

S míg élünk őrizzük őket

 

Hiányod gyötör,

Mert nélküled vagyunk,

De tudom, hogy egyszer

Még találkozni fogunk.

 

"Az egyik hajó Keletnek,

a másik Nyugatnak tart,

ugyanazzal a széllel, amelyik fúj,

A vitorla állása

Nem pedig a szelek azok,

amelyek megmondják, merre haladnak.

 

Mint tengeren a szelekkel,

úgy van a sors útjaival is.

Amikor átvitorlázunk az életünkön

a lélek állása dönti el a célt,

és nem a nyugalom vagy a harc..."

Térkép