Kaposvár település híres embere

1886. május 25-én született Szepes megyében, Szomolnokon, Kassától nyugatra a régi golniczbányai járás kis bányavárosában. 1904-tõl kezdte meg egyetemi tanulmányait a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjén (a régebbi Pázmány Péter Tudományegyetemen) földrajz- természetrajz szakon. 1914-ben szerzett diplomát. Fiatal korában a Fővárosi Állat- és Növénykert foglalkoztatta szakképzettségének megfelelő munkatársi állásban. Beutazta Olaszországot, Ausztriát,Németországot, ahol 20-30 hegycsúcson végzett természetrajzi megfigyeléseket. Gyűjtést végzett a Magyar Nemzeti Múzeum számára. További utazásai során Skandináviában, a Balti-tenger országaiban, Szentpéterváron, Moszkvában, a Kaukázusban, a Fekete-tenger környékén, Bulgáriában, Görögországban, Angliában, Skóciában végzett tanulmányokat. A British Múzeumban olyan levéltári anyagokat kutatott fel, amelyek angol utazók Magyarországról szóló tapasztalatait tartalmazták. Az 1910-es évek elején Lóczy profeszszor kérésére az aggteleki Baradla-barlangot kutatta. Munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia részesítette elismerésben. Dolgozott a Lomnici-csúcson létesített meteorológiai állomáson és az ógyallai csillagvizsgálóban. Idegen nyelvtudása imponálóan gazdag volt: latin, görög, orosz, francia, német. Az I. világháború után Budapesten az egyetemi gyakorlóiskolában, a Trefort utcai gimnáziumban tanított, majd Dombóvárra került. Lóczy Lajos professzor 1920-ban bekövetkezett halála után Cholnoky Jenő professzor munkatársa lett. Még Lóczy kérésére folytatott geológiai kutatásokat a Balkán-hegységben, ahonnan jelentős kőzetmintaanyagot küldött Budapestre. Mérései kiterjedtek a Balkán földrengés-veszélyekre is. 1938-ban helyezték Kaposvárra, ahol a Somssich Pál Állami Fiúgimnáziumban, az Állami Központi Fiúiskolában (Kodály Zoltán Általános Iskola), az Egyesületi Leánygimnáziumban tanított. 70. életéve után még 3 évig óraadóként is tevékenykedett. 1969. április 26-án, hunyt el.