Kaposvár - Keleti temető település híres embere
<<< Csenteri István |
Dévényi Zoltán |
Egerszegi László >>> |
kereskedő, ny. vezérigazgató
Kaposvár - Keleti temető
XXV. szakasz 10. sor 4. sír
Körmenden született 1931-ben. Felesége, Kauzli Zsuzsanna, könyvelő. Házasságukból két gyermek született: Zsuzsa tanítónő (1965), Zoltán vállalkozó (1966). A zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, fűszer- és csemegekereskedő tanulóként szakirányú végzettséget szerez. Főiskolai tanulmányait Budapesten folytatja. Ezt követően elvégezte az UNESCO vezetőképző tanfolyamát, majd külkereskedelmi, számítástechnikai, raktár-gazdálkodási, logisztikai felsőfokú oklevelet szerez. 1953-tól a Zalaegerszegi Fűszerértékesítő Vállalat fiókvezetője. 1957-től a megyei vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, 1962-től a Somogy és Zala megyei FÜSZÉRT vállalatok összevonásával, kaposvári székhellyel vállalati igazgató, majd további vállalati fúzió után (üdülőellátó vállalat, vegyianyag-kereskedelmi vállalat) vezérigazgató. Az 1992-es átalakulást követően, a Balaton Füszért Rt. vezérigazgatója. 1996-tól vonult nyugdíjba. Továbbra is tevékenyen vett részt Kaposvár és a megye közéletében. Különböző szakmai lapokban, magazinokban publikált. A Somogyért Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a Kaposvárért Közalapítvány elnöke, a Kapos Rádió Kft. ügyvezető igazgatója, a Balaton Alapítvány kuratóriumának alelnöke, a SZVT elnökségi tagja. Munkájáért többször kitüntették. Munka Érdemrend ezüst (1968), majd arany fokozata (1979), Somogy megye alkotói díja (1978), Belkereskedelem Kiváló Dolgozója (1980), a Haza Szolgálatáért érem arany fokozata (1982), Szakszervezeti Munkáért arany fokozata (1983). Állami díj (1985), Zalaegerszeg város alkotói díja (1988), Zala megye alkotói díja (1990), Honvédelemért I. fokozata (1992), Somogyért díj és aranygyűrű (1993), Az év gazdasági vezetője (1992), Az év munkáltatója díj (1994). Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1995), Kaposvár díszpolgára (1995).
Soha nem emelte fel a hangját, szavára mégis oda kellett figyelni. Élete utolsó évében megbántották, megalázták, súlyosan és arcpirítóan. Tudomásul vette és tette tovább a dolgát. Sokat vállalt és sokat tett. Volt villámhárító és békéltető ember, de elvtelen soha.
2005. február 17-én, 74 éves korában, váratlanul hunyt el. Temetésén a megye és a város vezetői búcsúztatták.