Kaposvár - Keleti temető település híres embere
<<< Szegfy (Szegfû) László |
Szörényi Emil |
Takács Éva >>> |
repülő alezredes
Kaposvár - Keleti temető
1901. április 16-án született Staice Emil néven a Temes megyei Buziásfürdőn, mely jelenleg Románia Dél-Erdélyi területén található. Általános iskolai tanulmányait Lugoson végezte, majd annak befejezése után a katonai pályát választotta. A Ludovika Akadémiára került, melyet 1922. július 20-án fejezett be. Ekkor telepedett le a megállapított Trianoni új határok alapján, Magyarországon, megkapta a magyar állampolgárságot és nevét szülőföldje melletti hegylánc nevéről Szörényire magyarosította. Első katonai beosztását, mint hadnagy a kerékpáros zászlóaljnál kezdte meg, mivel a Trianoni békediktátum miatt az országnak jelentős hadállománya ebben az időben nem lehetett. Ez után Kassán tanul, légügyi kiképzésben részesül, majd 1926-ban főhadnagyként a légügyi hivatal állományába helyezik. További légügyi kiképzéseken vesz részt, többek között Szegeden. A képzések elvégzése után a Magyar Légierő állományába került. Először Szombathelyen, majd 1934-től Taszáron szolgált. Ekkor ismerkedett meg a kaposvári Rózsa János kelmefestő és vegytisztító iparos Irén nevű lányával, akivel 1935-ben kötött házasságot Kaposváron. 1938-ban Budapestre, majd 1939-ben Kassára helyezték. 1941-ben a Kolozsvári Reptéri Gondnokság állományában szolgált. 2 gyermeke született. Századosnak nevezték ki a Magyar Királyi Légierőnél. Kiváló szolgálatteljesítéséért 1942-ben őrnaggyá, majd 1943-ban alezredessé léptették elő. Kassán, a Katonai Főiskolán tanított, majd Budapestre helyezték vissza. Rövid ideig részt vett az orosz hadszíntéren a repülős alakulatban, majd 1944-ben a taszári repülőtér parancsnokának nevezték ki, mely posztot 1944. december 1-ig töltötte be, mikor a szovjet csapatok előrenyomulásakor a repteret ki kellett üríteni. Alakulatával először Szombathelyre, majd az ottani bombázások miatt az ausztriai megszállási övezetbe kerül, ahova a családja is követte. Zelltwegben a német csapatok elvonulása után a reptér ideiglenes parancsnokának kérték fel. A békeszerződések megkötése után 1946-ban hazatért Magyarországra. Mivel nem kívánt a keleti alakulatok katonai irányítása alá kerülni leszerelt, nyugállományba került, és Kaposváron telepedett le. Először apósa üzemében dolgozott, majd az üzem államosítása után könyvelői állást vállalt. Egészsége megromlott. 1973. október 13-án halt meg Kaposváron. Itt lett eltemetve a családi sírboltban.