Kaposvár - Keleti temető település híres embere

1874. március 14-én született Kaposváron. Apja Kaposmérői földbirtokos volt, aki a gazdálkodás mellett hivatalt is vállalt. Somogy megye tanfelügyelőjeként jelentős befolyással rendelkezett a megye oktatásügyére. Iskoláit Kaposváron és Sopronban végezte. A kaposvári állami főgimnáziumban (ma Táncsics Mihály Gimnázium) 1891-ben érettségizett. Felsőfokú végzettségét Budapesten, a jogi egyetemen szerezte. Kaposváron és Marcaliban szerezte meg a szükséges gyakorlatot a jogi munka végzéséhez. Ezt követően, előbb megyei árvaszéki jegyző, majd szolgabíró, később megyei aljegyző volt.  II. osztályú aljegyzői címmel ismerték el munkáját. 1905-ben megházasodott. Dr. Szigeti Gyula János kórház igazgató lányát, Szigeti Vilmát vette feleségül. 1907-ben I. osztályú aljegyzőnek nevezték ki. Elemző, értékelő írásai rendszeresen jelentek meg a Somogyvármegye, valamint a Somogyi Hírlap hasábjain. Németh István polgármester halálát követően, 1911-ben megválasztják Kaposvár polgármesterének. Nagyivó városfejlesztési koncepciójából kevés valósult meg. Tevékenysége alatt csatornázták és közművesítették Kaposvárt, városfejlesztési koncepciójában meghatározó szerepet kapott az iparosítás, gyárak és üzemek Kaposvárra telepítése. Ebből azonban kevés valósult meg. A nagyháború (I. világháború) meghatározó módon befolyásolta a polgármester és a város életét is.  ’912–ben a balkáni háború idején, török katonákat gyógykezeltek Kaposváron.
A sérüléseiben azonban a gondos kezelés ellenére is két török katona belehalt. A polgármester intézkedésére, temetésükre az akkor még Déli (ma Hősök) temetőjében került sor. A két jellegzetes sírjel ma is látható a Hősök temetőjében. A háborús események következtében mintegy 5500 kaposvári kapott beivót. Közülük több mint 600 fő soha nem tért haza (emléküket a Mártírok és Hősök Közalapítvány a Hősök templomában - az elődök szándéka szerint – márványtáblákon örökítette meg). Hiányzott a férfikéz az üzemekből, a gyárakból. A polgármester közbenjárására folyamatosan hadifoglyok érkeztek a városba. Legtöbben a mezőgazdaságban és a cukorgyárban dolgoztak. Volt olyan időszak, amikor 1650 hadifogoly dolgozott a városban és annak környékén. 1917–ben hadifoglyok dolgoztak már a városi szolgáltatások területén, valamint a közmunkákon is.  A Kaposvárra települt hadikórházban valamint a hadifogolytáborokban naponta haltak meg emberek. Kovács – Sebestény Gyula kezdeményezésére ekkor kezdődik el a Déli temető “katona” története. Az első  halott akit a eltemettek Balajcza Lajos budapesti népfelkelő volt.  A háborús események hatásár a városban az építkezések drasztikusan lecsökkentek. A szakember gárda is behívót kapott. A háború előre haladtéval a városban egyre nehezebb lett az élet. A polgármester gondja már nem a város fejlesztése, hanem a lakosság mindennapi ellátása lett. Az élelmiszerjegy bevezetése tovább súlyosbította az ellátást. Az élelmiszer termelő megy székhelyén gyakran volt hiány lisztben, burgonyában, cukorban. Az élelmiszerhiány pótlására egyre gyakrabban került sorrekvirálásra. Minden nehézség ellenére is a város működőképes maradt.  A súlyos beteg polgármester egészségét a város mindennapi gondja is tovább rontotta. 1917 március 15-én hosszas betegség után 43 éves korában TBC. - ben halt meg. Temetésére Kaposváron a Keleti temetőben református vallás szertartásai alapján került sor. Sírjánál egy egész város rótta le kegyeletét.