Babócsa település híres embere

1869-ben született Mezőcsokonyán. Budapesten szerzett orvosi diplomát 1894- ben. Először a szemklinikán, majd a Rókus Kórházban, végül a Stefánia Gyermekkórházban dolgozott. Ezután került Babócsára, ahol az országon belül e térségben volt a trachomával leginkább fertőzött terület (kb. 1600 főt érintett.) Kilenc év alatt sikerült felszámolnia a fertőzést. A harmincas években már szinte minden ember „doktor bácsi”- ja volt, mindenki szerette, tisztelte. szakmai sikerei miatt voltak irigyei, rosszakarói, de bebizonyította, hogy a rossz állapotban lévő, legyengült betegek eredményesebben gyógyíthatók otthon, mint kórházban. Az anyagilag nagyon nehéz helyzetben lévőket is gyakran kisegítette. Hetente kétszer felkereste valamennyi betegét. Példás családi életet élt. Szerette az embereket, fél Somogyra kiterjedő baráti köre volt. Csaknem ötven évig élt és gyógyított a községben. Az 1944. március 19-ei német megszállást követően több- a zsidókat érintőrendeletet vezettek be. Április 3-án rendelték el a zsidó személyek kényszerlakhelyre költöztetését és deportálását. Dr. Szabó Ernő a megalázó költöztetés elől feleségével együtt az öngyilkosságba menekült. Együtt vannak eltemetve a babócsai temetőben.