Babócsa település híres embere

1896-ban született. Tanulmányai elvégzése után 1916-ban került Babócsára mint tanító, majd 1940-ben nevezték ki iskolaigazgatóvá. Szülők és diákok egyaránt nagy szeretettel, tisztelettel emlékeznek rá, hisz a tanítás volt a hivatása, és ez a munka számára nem is munka, hanem szenvedély volt. Egyenes, jellemes, nagyon szerény, humánus ember és kitűnő emberismerő volt. Segítette a háború elöl menekülő lengyeleket. A helyi közélet aktív szereplőjeként énekkart vezetett, helyi színdarabokat rendezett, a KALOT ifjúsági nevelésben, gazdatanfolyamok vezetésében vett részt, néptáncot tanított, népzenei gyűjtést végzett. Mély vallásossága miatt évtizedekig a kántorizálást is vállalta. A jól tanuló gyerekeket és szüleiket bíztatta a továbbtanulásra, a nehéz agyagi körülmények között élőknek több esetben is tényleges segítséget nyújtott. Az akkori rendszer 1949-ben leváltotta igazgatói pozíciójából, s mint tanító dolgozott tovább. (Később sem vállalta fel a felkínált magasabb pozíciót.) 50 éves pedagógusi pályafutása után arany díszoklevéllel ismerték el példaértékű pedagógiai tevékenységét. Magán - és közéleti emberként is méltán vívta ki a Babócsán élők nagyfokú megbecsülését. 1970-ben hunyt el.