Tab település híres embere

1920. október 5-én született Tabon. Szülei nincstelen uradalmi cselédek voltak. A család szegénysége meggátolta, hogy mesterséget tanuljon, Nagy Ferenc hat elemit végzett. 1941-ben behívták Hajmáskérre katonának. Itt kezdett unalmában faragni. Katonatársai élelmet kínáltak szobrocskáiért, amelyektől már akkor vonakodott megválni. 1946 augusztusában egy hadifogoly- szállítmánnyal jött haza. Vásárokra, búcsúkra vitte tárgyait kevés anyagi sikerrel. Valójában akkor lett belőle hivatásos népművész, amikor az Állami Háziipari Részvénytársaság folyamatosan megrendelte munkáit. A Képzőművészeti Főiskola nagy tekintélyű szobrász tanárai biztatták, hogy jelentkezzen felvételi vizsgára. Nem tette meg, kötötte őt a szülőföld, megmaradt „őstehetség”-nek. Az áttörés 1955-ben következett be: a Varsóban tartott V. Világ Ifjúsági Találkozón gyönyörűen faragott kürtjével elnyerte a képzőművészeti nagydíjat, és jutalmul vendégként vehetett részt a Moszkvában rendezett VIT-en. Mind finomabbak, egyre változatosabbak lettek dobozai, tükrei, gyümölcstálai, kürtjei. A fa-, csont- , és szarufaragás technikájában egyre tökéletesedett. 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1976-ban önálló kiállítása volt a Nemzeti Galériában, ami csalódást keltett a művészben, mivel nem hittek szobrászati tehetségében. Tevékenységével nagymértékben hozzájárult Tab kulturális életének fellendítéséhez, a hagyományápoláshoz. 1981-ben „Tab Nagyközségért” , 1992-ben „Tab városért” emlékplakettet kapott. 1992-ben „Somogyért” kitüntető díjat, és „Tab város Díszpolgára” kitüntetést kapott. Megbecsülése jeléül állandó kiállítást nyitott műveiből a Tabi Galériában. A Magyar Televízió „ A faszobrász magányossága” címmel portréfilmet mutatott be róla. 1998. január 25-én hunyt el a szülővárosában.