Szenyér település híres embere

1882. május 6-án Szenyéren született. Az elemi iskola elvégzése után a keszthelyi Premontrei Főgimnáziumban érettségizett. Ezt követően végezte el a veszprémi papi szemináriumot. 1917-ben szentelték pappá, majd Marcaliba helyezték káplánnak. Ekkor már negyedik éve tombolt a háború. Simon József bátyja Tarnopolnál esett el. Prédikációjában a szószékről gyakran emelt szót az esztelen háború, valamint a földi hatalmasságok ellen, akik lövészárkokba küldik az embereket. Meggyőződése volt, hogy a háborút követő forradalmi események olyan társadalmi változásokat eredményeznek, amelyek az emberek javát szolgálják. A Tanácsköztársaság bukását követően a Marcaliban megjelenő Prónay – különítmény a fiatal káplánt is letartóztatta. Először a megszentelt ujjait hegyezték ki borotvával, majd a koponyájából a szent olajjal megkent kört metszették le. Simon pap kínzását azzal fejezték be, hogy mindkét szemét kiszúrták, majd a káplánt a ló farkához kötötték, és vonszolták mindaddig, míg meg nem halt. Holttestét közös, jeltelen sírba egy kukoricásban földelték el. Hozzátartozói felkutatták, hazahozták, és szeptember 8-án este szertartás nélkül eltemették. Emlékét Hamburger Jenő a „Latinka ballada” című versében örökítette meg: „Mehettek már Marcaliba Simon paphó meggyónni...”