Nagyatád település híres embere

1877-ben Nagyatádon született. A család elődei több mint 200 éve, Mária Terézia uralkodásának békés időszakában (a 7 éves háború után) telepedtek át Ausztriából Magyarországra. A közvetlen előd, János Szulokon élt rövid ideig, majd Atádra települve a céhbeli székes szakmát művelte 1860-tól. Ekkor alapította műhelyét. Egyik fia, György székes és esztergályos mester, 1893-ban szabadult. 1907-ben vette át édesapja üzemét a Szent Imre utca 21. szám alatt. (Ma ez a Mártírok útja). A műhely géperőre volt berendezve 3 1/2 HP motorral. Elsőrangú szakmunkákat készített három segéd foglalkoztatásával. A tartós minőségű ülőbútor, a pontos kiszolgálás és a szolid árak vonzották a vevőket. Igazi emberszeretete, jószívűsége a rászorulók iránt közismert volt. Helyben, vidéken és Horvátországban talált piacot, mivel vásárokra is dolgozott. A szállítás lovas kocsival, később vonattal történt. 1905-ben nőül vette Horváth Annát. Házasságukból 11 gyermek született. Gyermekeiket becsületben, szigorban, okos szeretetben nevelték fel. Négy fia „a családi szakmát” művelte. 1934-tõl fia, Gyula vette át édesapja műhelyét, és gyakorolta a szakmát. Az ötvösi ősöktől örökölt szőlőt 120 évig megtartották és gondozták ebből is látható, mekkora összetartás jellemzi a családot. Hagyomány náluk a családi összejövetel. Hat unoka, nyolc dédunoka, 13 ükunoka hálája veszi körül Hoffmann Imrét „a Tisztelt Édesapa” élő fiát. Hoffmann György 1934-ben hunyt el, nagyatádi központi temetőben pihen.