Barcs település híres embere

Megfordulok, de merre menjek

Hiszen te nem vagy sehol

Soha sehol már meg nem lellek

S mindig itt leszel valahol.

Rövid életed minket boldoggá varázsolt,

Kora elmúlásod végtelen gyászt hozott.

Itt a csend honában porsátrad pihen

Elröpült szép lelked miránk vár odafenn.

 

A Föld nem köti

már magához.

Az égen egy

kis csillag ragyog.

 

Nem haltunk meg,

csak pihenni térünk.

Utódainkban veletek

mi is örökké élünk.

 

Lelkünk elhagyja föld hüvelyét

S megpihenve csendes nyugalomban

örök hazája lesz a fényes ég.

Világunk volt, mi itt alant

Magába zár a néma hant.

Kesergőszívünk nem talál vigaszt!

Sírod felett szeretetünk virraszt!

 

Életed legszebb évében

ragadott el tőlünk a

kegyetlen halál

Hisz még oly kevés volt

Benne öröm és boldogság.

Szívünkben emléked örökké él.

Bánatos szüleid.

 

Harcolt szenvedett

halál lett a vége.

Harcolók Istene

vette kegyelmébe.

Itt hagytál te borús szülőket,

özvegyet és árvát.

Emlékedet megőrizzük.

Sírunk bezártáig.

Ide járunk imádkozni

Életünk fogytáig.

Nyugodj békében messze sírodban.

Áldás béke poraidra.

Emeltették bánatos szülei és neje

 

Sziszikém!

Szíved nem fáj, enyém vérzik

A fájdalmat csak anyád érzi.

Pax tecum

 

Vigaszt merít a hit

Szívünkben élsz tovább

S porod pihen csak itt.

 

Két kis árva rózsa bimbód

imádkozik érted.

Sebzett szívű élet párod

őrzi drága képed.

Rövid az élet siratni téged.

 

"Boldogok, akiknek szívük tiszta:

mert õk az Istent meglátják..."

                              - Máté 5:6. -

 

Fájó szívem

Nem lel vigaszt

Szeretetem sírhalmod

Felett virraszt

 

Pihenj meg hát e porló hant alatt,

Én híven őrzöm csendes álmodat.

Vigaszom az, hogy én is ide térek

És visszaád nekem az örök élet

 

"Ha a test szerint éltek, meghaltok,

de ha megölitek a lélekkel a test

cselekedeteit, élni fogtok" - Róm: 8:13 -

 

"... neked

Köszönök mindent - s elvégeztetett.

Fönntart még a tőled vett lendület.

Már semmi sem leszek tenélküled."

 

Megállt a kéz

Megállt a szív

Nincsen szó ajkadon

Szívünkben örökké élsz

Mert szeretünk nagyon.

 

"Jó harcot harcoltam...

A hitet megtartottam"

 

Mi fáj majd jobban

Mi itt örökre elveszett

Vagy ami él a múltban s onnan

kivenni többé nem lehet?...

 

Tiéd a csend

a nyugalom,

miénk a könny,

a fájdalom

 

Szép falu a temető

Csendes ház a koporsó

Mert nem hallatszik ki

belőle a jaj szó.

 

Kinek holttestét védi sírhalom

Ott nincs könny, nincs fájdalom.

Nyugodjatok békében.

Soha el nem feledünk benneteket.

 

Ne sirasd őket, hisz csak alszanak.

A jó Isten őrzi a drága hamvukat.

 

Halál! Hol a te fulánkod? Pokol! Hol a te

diadalmad?

Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk.

A mi Urunk Jézus Krisztus által.

 

"A jó harcot megharcoltam

a pályát végigfutottam

hitemet megtartottam..."

                   - 2 Tim. 4.7. -

 

Szeretet, mely mindennél nagyobb, erősebb.

Élt egymás iránti szívetekben:

Leljetek ezért síri nyugalmat: s. örök üdvösséget

a mennyekben.

                                                        Ámen

Adj uram csendességet,

Sokat szenvedett testünknek.

Adj örök üdvösséget

Te benned bízó lelkünknek.

 

"Kik az életben szívben, lélekben egyek voltak

haláluk után sem válnak el..."

 

Hitét, munkáját

Csokorba fogta

S elindult,

elment

a csillagokba

 

Látod ezt a fehér port, én ezzel

gyógyítok, de neked több kell...

Dalos ajkú kismadárka

Szállj szüleink sírhalmára

 

Az álom halál, így hát most aludni térek

S megpróbálom milyen lehet, ha nem élek.

Fejem ráhajtom kezemre

Csendben, mintha párnám lenne

„Előtted az örök fény

Utánad a gyász, bánat.

Búsongó özvegyednek, gyermekeidnek

Sűrű könnye árad.”

 

„Sok földi fáradozásomnak ez lett a bére”

 

„Elhervadt virágom nyíló idejében

Kialudt életem mosolygó fényében

Miért is szakított bimbót a halál,

Mikor hervadt rózsát is talált.”

 

„Akit már fáraszt az élet, az nem

hisz, nem remél, köszönje Istenének

bármely egekben él,

hogy az élet mulandó!”