Inke

Inke település híres személyei

Inke település sírversei

Ez a kis szív emlék csupán

Két kis angyal vigyáz reá,

Jó szüleim bús szívében,

Híven őriznek meg engem.

Vigyázzatok e kicsi szívre,

Kisfiatok emlékére.

KIS BERKES JÓZSEF volt

Szintén ki itten

E sir göröngyi alatt alszik, pihen

Fia volt a fentebb már említett hősnek.

Öröme, reménye szülők s nagyszülőknek.

Három éves volt csak, mikor ide fére

Halál tevén kezét gyenge kis testére.

S a fiatal anya - aki már azóta

Özveggyé is teve - hiába siratja

Ajka, a beszédes, elnémult örökre

Fájó emlékezet virraszt már fölötte.

De ha zsenge volt is, megdicsőült lelke,

Örök boldogságát a mennyben fel lelte

Szül. 1911. dec. 5. - 1914. jan. 28.

Aki igazán cselekszik, a világosságra

Megyen Jan. III. 21-n.

Papp Katica alszik e gyászos sir alatt

Remény dús életének korán vége szakadt

Tizenöt évig élt Sáronnak rózsája

Őszi szél letörte halált hozott rája

Kedves jó szülőknek szépséges reménye

Egyetlen kincse van ide letéve

Könnyeső áztatja sóhaj száll fölötte

Édes anyja s apja gyászolják örökre

Jó szüleim voltak nekem, csak a jóra kértek

Nem fogadtam meg szavuk, s útra keltem

Nem gondoltam, hogy az útnak hamar vége

lészen

Csúnya halál várt reám ott, az utca végen

Ifjú, boldog életemnek hamar vége lészen.

Halandó ki ezen síremléket nézed

Két szép korán elhunyt életről szól néked.

Sorvasztó betegség volt osztályrészed

Neked kevés örömet juttatott az élet

Szorgalmad nagy vala

Még nagyobb a jó szíved

Soha nem felejtünk

Áldott jó emléked

Drága hamvad felett

Virraszt a szülői szeretet

Két bimbó egy méh gyümölcse

Bus szülőknek ne felejtse

Majd vissza tűzi Isten keze

Bús szülőknek kebelére

Kinek látod képét

Ellenség fegyvere onta drága vérét

29 éves volt, mikor érte

Hazájáért küzdve, orosz lövedéke

Névtelen hősök közt valahol ott pihen

A Kárpátok alján messze messze innen

Most már e néma kő őrzi csak emlékét

Te pedig Istenünk üdvözítsed lelkét!

Hősi halált halt 1914. okt. 29-én

Légy hü mindhalálig, és néked adom az

élet koronáját.

Élt egyszer egy életvidám

Dalos ajkú, nótás leány

Kár volt érte, kár volt.

Adhat az élet márványkőből palotát

Csak egyet nem

Kétszer édesanyát, édesapát