Halál és temetkezés

A halál elviselhetetlen titok, megdermeszti az emberi szívet. Gyökeres és végleges változás. Mozdulatlansággá változik a mozgás, csenddé az élet lüktetése. A halál az egész élet végét jelenti abban a formában, ahogyan ismertük. Az ember úgy tér vissza a földbe, úgy válik porrá teste, mint az őszi levél. "Emlékezzél, ember, Porból vagy és porrá leszel!" - mondja az első emberpárnak a Teremtő Isten, és hangzik e szó minden elhunyt ember fölött azóta is.

Tovább

Az európai temetők kialakulása

Az ember mindig közel akarta tudni magához a halottait, ezért a temetés helye szorosan kapcsolódott (és kapcsolódik) a lakóhelyhez. Ezt kívánja a célszerűség is - ne kelljen messzire menni temetéskor, s majd a sír ápolásakor. Ugyanakkor mindig élesen elválasztották az élők lakhelyét a holtak birodalmától. Ennek pszichológiai okai vannak. A halottaktól való ösztönös idegenkedés óvni igyekszik a személyiséget azzal, hogy határozottan megkülönbözteti az élőt és a holtat. A két kategória nem keveredhet, ezt számos írott és íratlan törvény, szokás szabályozta így.

Tovább

Vissza a tartalomjegyzékhez