Szulok település híres embere

(szül.Hebrang,1786-1860) és férje, Pfeffer János (1782-1850) dohánykereskedö Szulokban, az öregtemetö közepén egymás mellett álló, mintegy másfél évszázados vörösmárvány síremléke vonta magára már régebben is a figyelmet. Ezt egyrészt igényes kivitelezésük, másrészt a többi síremléktöl eltérö, magyar nyelvü feliratuk is eredményezte. A helyi lakosság a német nyelvet beszélve ma is örzi nemzeti öntudatát, ápolja hagyományait. Az édesanya sírkövén lévö verset a családi feljegyzések mellett a szuloki szájhagyomány szerint is Vörösmarty írta.

PFEFFER TERÉZ

SZÜL: 1786^ik ÉVI MARTIUS 16^kán

Meghalt 1860^ik ÉVI APRIL 12^kén

Meg ne háboritsd a csendet,

Melly e sír körül lebeg.

Itt egy édes jó anyának

Fáradt teste szendereg.

Éltében sokat virrasztott,

Hadd nyugodjék hamva hát.

Gyermekei s unokái * könye

Könyebbitse meg porát.

(*A  vers eredeti szövegének  utolsó elötti sorában az "unokái" helyén  a " férje" szerepelt, ami a férj váratlan halála miatt lett átjavítva.

Ez a tény is alátámasztja a szájhagyományt.. )

A régi patricius családból származó házaspárnak 7 felnött kort megért gyermeke volt. Közülük a negyedik, Dr.Pfeffer Nep. János, Hiteles Köz és Váltóügyvéd, Pest törvényhatósági képviselöje, a Nemzeti Casinó tagja, a híres Pollack Mihály építész egyik veje volt közvetlen kapcsolatban a költövel. (Unger Antal nevü sógorával és egyben vötársával együtt anyagilag is támogatták Vörösmartyt, aki a két családnál többször is megfordult.) Ö beszélte rá a bujdosó költöt 1849 végén, hogy rövid ideig szuloki házukban rejtözzön el, mondván, csekély a valószínüsége annak, hogy egy német lakosságú községben keresik. A szuloki ház emeletes padlásán, ami a felvásárolt dohány szárítására és tárolására készült, ma is megvan az a rejtekhely, ahol szükség esetén észrevétlenül, akár napokig is elrejtözhetett bárki. Ezidöben Pfeffer-néni nagyon beteg volt, s esetleges elhalálozása esetére írta Vörösmarty megemlékezésül a sírverse(ke)t. Közben  mégis férje, Pfeffer János halt meg hirtelen, (akit a Mihály nevü fiúk, aki Dr. Csorba József utódjaként Somogy megye föorvosa volt, sem tudott megmenteni,) míg felesége felgyógyult, s csak 10 év múlva, 1860-ban hunyt el. Az ügyvéd fiúk ekkor vésette be az édesanyjuknak íródott verset a pesti Gerenday mümárvány gyárosnál készült síremlékbe, amiröl az 1842-es végrendeletükben szüleik rendelkeztek is. A többi gyermekük, akik Szulokban, majd Szigetváron, Pécsen és Marcaliban éltek, családtagjaikkal együtt aktív résztvevöi voltak nemzetörként is az 1848-as szabadságharcnak. Családtagjaikkal együtt hü követöik voltak Kossuth eszméinek, amit többek közt a fényképeiken látható ruházatuk, a "Kossuth szakáll", vagy némelyikük levelezése a számüzött Kossuth-tal is hüen tükröz.  Az apának szóló vers öt évvel késöbb, végül is az 1855-ben elhunyt turopolyai Kohárits Károly nevü szigetvári vejük "kanizsai uti" temetöben lévö családi kriptájának gránit obeliszkjére került fel, amit 1850-ben a haynau-i megtorlás miatt nem mertek a szuloki sírköbe bevésetni. Ezt a síremléket is a pesti Gerenday cég készítette.  A dohánykereskedö Pfeffer János - Hebrang Teréz házaspár szülei 1771-ben,  ill. 1769-ben jöttek gyermekként testvéreikkel, szüleikkel és a többi német telepes családdal együtt Stettenböl, ill. Owingenböl a török által kipusztított Szulokba.  A Pfeffer házaspárral kapcsolatban megjelent eddigi téves adatokat és több bizonyítást igénylö kérdéseket a család kutatásával régóta foglalkozó ükunokájuk, Cserveni Zoltán Valér birtokában lévö dokumentumok segítségével sikerült végre tisztázni. Ö a Pfeffer, a Hebrang(k) és többi öseinek öshazájában a XVI század közepéig visszamenöen személyesen kutatta a család történetét. A családból sokak nevét a történelem is megörizte. Leszármazottaik, de a szulokiak is büszkén ápolhatják a jövöben is a Pfeffer síremlék s a család tagjainak megérdemelt emlékét is.

(Megjegyzés;  Az adatokat   a családkutató ükunoka bocsátotta 2005-ben a szerzö rendelkezésére.)