Tab település híres embere

1916-ban született a sárszentlőrinci pedagógusházban. Édesapja, vitéz Nagy István igazgató tanító egyengette útját, és eljutott a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. 1941-ben már Kijevben, majd a kolozsvári Katonai Kórházban volt átmenetileg alorvos. A Tabi Vöröskeresztes Kórházban pályázat útján elnyerte a röntgen orvosi állást. Ebben a kórházban 1945-tõl annak megszűnéséig dolgozott. 1948-tól „vándor röntgenorvos”- ként alkalmazták, és fél év alatt Szigetvártól Komáromig járta a görög menekülttáborokat a napi 31 forintos díjáért. Közben Tabon létesítettek Tüdőgondozót, és úgy látszott, végleg gyökeret ereszthet. Németül, angolul olvasott oroszul is tudott annyit, hogy az akkori parancsnok megkérdezte tőle, hol tanulta a nyelvet. Kijelentette, hogy őt is ki kellett volna végezni a háborús bűnösökkel együtt. Ez Nagy doktor nyelvtudásának igen, a parancsnokra és a rendszerre nézve nem volt nagy dicséret. Már 1976-ban szándékozták nyugdíjba küldeni, de ismerve szakmai tudását, 1980-ig dolgozhatott tovább. A tbc betegségek megelőzése, valamint a tüdőszűrés területén végzett kiemelkedő és lelkiismeretes munkájával sokat tett a közigazgatási terület egészségügyi ellátásának fejlesztése érdekében. „Tab Nagyközségért” Emlékplakettet adományoztak neki 1980-ban. 1999. február 3-án örök nyugalomba helyezték Tabon a temetőben. 2000-ben megkapta a „Tab város díszpolgára” címet.