Barcs település híres embere

ILONKÁNK, aki nekünk, értünk,

velünk és mindenünk voltál,

pihenjen az úrban angyali szíved,

eszményi lelked és szellemed

Vérző fájdalmunk bús takarójával örökre beborítva.

Vajha mielőbb reád találunk a

Mindenható trónusa előtt.

 

Aludj, pihenj, most nem háborgat téged senki sem

hisz legféltettebb kincsed biztonságban van.

 

Itt nyugszik drága jó édesapánk, nagyapám

Meghalt Isten kegyelméből 1944. június 16-án

fáradhatatlan, munkás életének 82. házassága

44. évében

Nem követhette ide hűséges társa

A legönzetlenebb, legjobb édesanya, és nagyanya

 

Éltedet jelzi e kő, és jellemed jelzi igéje:

munka, magasztos erény, jóság és szeretet.

Áldva tekint fel a szem áldott lelked után.

Auschwitzban érte 1944. július 8-án

Áldozatos életének 70. évében a halál.

Hiába várták vissza négy imádott, drága fiúkat,

két rajongva szeretett vejüket:

Dezsőt, Andort, Györgyöt, Imrét

Magyar Jenőt és Rosenberger Ferencet

 

Rövid és beteg volt földi életed

Szüleid, testvéred és férjed forrón szerettek.

Te mindnyájunknak szép és drága voltál

S bennünket mégis oly hamar itt hagytál.

 

Rövid tavasz után

Nem lesz többé nyarad.

Szívünkben utánad

Örökös tél marad.

Önzetlen nemes élet után

Halálod nem örök elmúlás.

Fájón őrizzük drága emlékedet

Hittel hisszük: lesz még találkozás...

 

Nemes lelked az égen őrködjék felettünk

Kiket szíveddel a földön oly végtelenül szerettél.

Nyugodjál békében csendes sírodban, s

 

Áldott legyen emlékezeted mindörökké.

Áldott szemedben annyi jóság!

Szíved, lelkedben annyi szeretet!

A lélek istenéhez járul

A szív kihűl, a szem bezárul.

Tested takarja sír homálya,

De a szeretet örök fája

Mindig virul sírod felett

 

E hantok alatt alussza

örök álmát a jellem, becsület

és igazság férfia, de

csak teste pihen, szelleme

és az út, melyen haladt

örökké előttünk lebeg.

 

Szerető szíved volt éltető napunk

Elméd bölcsessége vezérlő csillagunk

Csillagunk lehullott, kiégett a napunk

Örökké gyászolunk s nem szűnik bánatunk.

 

Szép reményeid sírba vitted,

Ifjú ábránd mind eltűnt.

Jóságos lelked szeretni,

Azért soha meg nem szűnt.

 

Porló szívednek is van melege

Csukott szemed is óv, vigyáz, becéz.

Széthullott a tűzhely kicsiny serege

De összefogja a halt drága kéz.

 

Magad állíttál emlékoszlopot,

Amely örökké nevedről beszél.

Két szó van rajta: IGAZSÁG, BECSÜLET.

Nem kőbe vésve, de szívekben él.

 

Fáradt szíved most megpihen,

De a mi fájdalmunkra nincs enyhülés.

Emléked soha el nem múló kegyelettel

Őrizzük, akik úgy imádtunk.

 

Akik életükkel

fizettek az emberi

gonoszság ellen

nem harcolhattak

1944-ben mártír -

halált haltak,

tűzben - vízben.

 

E síremléket a hűséggel

és becsülettel teljesített

kötelesség mintaképének,

intézeteink kiváló vezetőjének

szenteljük hálánk és

gyászunk maradó jeléül.

KAPOSVÁRI SEGÉLYSZÖVETKEZET ÉS

KAPOSVÁRI KERESKEDÕK ÉS IPAROSOK

TAKARÉKPÉNZTÁRA

RT. IGAZGATÓSÁGAI

 

Ide tért pihenni a

leggyöngédebb apa, a

melegen érző jószívű

ember és az igazhitű

vallásos zsidó

a közügyek terén

mindig tevékeny

S derék polgár

Istenben boldogult

 

Ide tértél hosszú örök pihenőre

Sok dúló csatának rettenthetetlen hőse.

Özvegyed megsirat, gyermekeid áldanak

Büszkesége voltál a magyar hazának...

 

Itt alussza örök álmát

SPITZER ANTAL

a kötelességtudó tisztviselő,

a művészetnek

lelkes barátja.

Meghalt hosszas szenvedés

után forrón szerető

nővérétő siratva

1906. május 3-án

 

Ilonkánk aki nekünk, értünk

Velünk és mindenünk voltál

Pihenjen az Úrban angyali szíved

eszményi lelked és szellemed vérző

fájdalmunk bús takarójával örökre

beborítva, vajha mielőbb találkozunk

a mindenható trónusa előtt